Sült szilvalekvár

Persze, tök klassz kavargatni a bazi nagy fakanállal a lekvárfőző (=böszme nagy) lábosban a lekvárokat, de mennyivel jobb, ha “megfőzi” magát a lekvár. Nem?

Na, pont ezért van, hogy én már évek óta sütőben sütöm a szilvalekvárt.

Fűszeres sült szilvalekvár - KóstolóKommandó
Fűszeres sült szilvalekvár

Így csináld:

  • Mosd ki a mosogatód. Ragyogjon ám! 🙂 Dugd be, mehet bele a csodás, hamvas szilva, aztán a tiszta víz és… És az ecet! Bőven, ne sajnáld. Az ecet le fogja szedni róla a viaszos bevonatot, és azzal együtt persze a koszt is. Hagyd ázni kicsit, nem kell súrolni: ez egy lusta lekvár. 😉
  • Melegítsd elő a sütőt 150 fokra. Ha van, akkor a hőlégkeverés lesz a barátod majd.
  • Ha eleget ázott, akkor csak vágd ketté a szilvákat, magozd ki. Csak a szép szemek kerüljenek a tepsibe! Apropó tepsi: önthetsz az aljára egy kis ecetet, de ha kimarad sem történik semmi.
  • Ha tele a tepsi, mehet bele fűszer – ha akarod. Fahéj, csillagánizs, szegfűszeg… Megint csak: ahogy tetszik.
  • Mehet a tepsi a sütőbe. Te pedig ledőlhetsz olvasni, megnézheted előről hátra, aztán hátulról előre a kedvenc sorozatod, vagy ha mazohista vagy, kezdődhet a nagytakarítás is közben. Én az olvasásra szavazok inkább. 😉
  • Néha nézz rá a szilvára, ha nagyon bugyog, vedd lejjebb. Játszhatsz a hőfokokkal 150 és 100 fok között. Ha pedig azt látod, hogy sötét kéreg fedi a tepsit, ne ijedj meg, csak keverd meg. Az isteni, karamellizálódott kéreg alatt van még bőven lé.
  • Jónéhány kevergetés és néhány óra elteltével lehet üvegbe tölteni. Akkor van kész, amikor úgy ítéled, hogy az a sűrűség megfelel neked. Mielőtt azonban üvegbe töltöd, ne felejts el megsózni! Nem kell sok, durván üvegenként egy csipet. Alaposan keverd el. Hidd el, kell a só. Ettől lesz remek, telt ízű a lekvárod. A legjobb, ha kevés sóval kezded, és kóstolgatsz: amúgy sem árt, ha megtanulod, hogyan változnak, telnek az ízek a sótól. (Cukrot nem tettünk bele, figyelted? Na, az viszont egyáltaln nem kell bele. Anélkül remekül érzi magát a lekvár. De a só…)
  • Én nem értem az időről időre felbukkanó üvegbe tevős varázslásokat. Egyszerűen üvegbe töltöm a forró lekvárt, jól rácsavarom a fedelét, és néhány napra jó kis fészket rakok nekik párnákból, puha takarókból, alaposan betakarom, hogy jóóó lassan hüljön ki. A dédmamám is így csinálta: szárazdunszt, semmi fakszni. Se tartósítószer, se fejrefordítós bohóckodás nem kell. Persze ezt is, ahogy érzed: ha akarod, állítsd fejre. 🙂


Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: