Sütizz!

Ha azt hallom, hogy cukrászda, akkor leginkább három kategória ugrik be:
A Nagy Nevek, amik nem feltétlenül jók, de mégis ki merné venni a bátorságot, hogy kimondja a kimondhatatlant. Számomra mondjuk érthetetlen volt, mikor tavasszal, a Jégbüfé bezárásakor sírtak a népek. Értem én, hogy nosztalgia, meg hogy a nagymamám is ide hozta cukiba az anyut. De hát mégis csak a szocialista cukrászipar csúcsa volt, ami pont úgy viszonyul a mondjuk a Sütizz!-hez, mint a kunhalmok a Matterhornhoz.
Aztán ott vannak a kis cukik, helyi nevezetességek, a lakótelep, de legalábbis a Rozi néni kedvenc cukija. Klasszikus, vajas krémes, rózsaszín, ételfestékes bántóan édes (és csak édes) rémségekkel.
És szerencséte ott vannak a fiatalos, innovatív, modern remekek. Ahol tudják, hogy egy cukrászdának sem megjelenésében, sem a sütijeiben nem kell giccses, gejl cukorbombáknak lenniük. Akik mernek saját stílust építeni maguknak, akik mernek mások lenni, a saját útjukat járni. Akik tudják, hogy nem a méret, a színezék és a kalóriatengerbe fulladó vajrózsák a lényeg, sokkal inkább a klasszikusok okos újragondolása, a letisztultság, a messziről felismerhető saját arc.
Na pont ilyen a Sütizz! is. Ráadásul van kávé, limonádé, kert és homokozó is a sütik mellé.
Sütizz! cukrászda
Sütizz! cukrászda
Egy baj van csak: túl közel van hozzánk. 😋


Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: